Fejezetenként fogom feltenni a regényt.Olvassátok el,éerdemes!

---

                         A dinnye és a nyár édes íze

 

      A főiskola nem könnyű.Nehéz,mivel azon kívűl,hogy tanuljunk,más gondjaink is vannak.

    Elég nehéz arra koncentrálni,hogy a lakbért kifizessük,egészségesek maradjunk,tanuljunk,és ami a legfontosabb,érzelmeinken is uralkodjunk.

      Ez a regény bemutatja,milyen a főiskola,milyen a barátság,milyen a szerelem.

                            1 fejezet

                       Az édes nyár íze

 

       A nyár gazdagon termett gyümölcsöt,de én mégis a dinnyének örültem a legjobban...Bár a dinnye nem terem nálunk és venni kell,én mégis mindig azt ettem.

     A finom ízére most is emlékszem,bár már nem ettem két napja.Hosszú idő ez egy olyan személy számára,aki imádja a dinnyét...Nagyon hosszú idő...

     Egyvalamit bevallok,de senkinek se mondjátok el...A dinnyénél csak a nyarat szeretem jobban...A nyár íze mindennél édesebb,mindennél ritkább és csak kevesen ízlelhetik meg.

    Mikor iskola van,mondju,május,nem várom a vakációt,mivel tudom,ha vége lesz,szenvedni fogok,de ott,legbelül bennem,a szívem egyik rejtett zugában mégis azt várom,minnél hamarabb legyen vakáció,nyár...

       Befejeztem az iskolát,jött a fősuli...Iszonyúan féltem.Ezer és ezer kérdés kerengett a fejemben:,,Milyen lesz?",,Milyenek a tanárok?",,A diákok?",,A tantárgyak?",,És...milyen leszek én?Belőlem mi lesz?"

     Ezek a kérdések mindenki életében felmerülnek,vagy már felmerültek.

   Most,hogy vége a nyárnak és jön a fősuli,elköltöztem otthonról,mivel nem a közeli fősuliba íratkoztam be.Nem...Nagyon szerettem volna Németországba suliba menni,de mégis Japán mellett döntöttem.Nagyon messze volt,mivel szüleim Romániában éltek.,,Milyen lesz?Befogadnak majd?Lesznek barátaim?Milyen lakásban fogok élni?Jó tanuló leszek?"Ezek azok a kérdések,amelyek hamarosan választ kapnak.

      S eljött a nap,amikor utaznom kelllett,búcsúzni rokonoktól és egy új életbe belevágni...

      Utolsó hét a nyári vakációból...Abban a pillanatban a repülőn ültem,s máris könnyeztem...Kinézve az ablakon csak felhőket látok,felhőket,amelyek eltakarják előlem régi hazám,felhőket,amelyek új hazámba kísérnek,felhőket,amelyek,ha meglátnak,sírnak...

      A repülőgépen ülve,kinézve az ablakon,a mellettem lévő üres helyre egy lány ül le.Ránézve,láttam,mennyire kecses,szép,s mégis,gyerekes...

     Egy kis idő múlva,a lány megszólalt:

-Szia,én Ayame vagyok,neked mi a neved?

     Meglepődtem,nem tudtam válaszolni...

-Nocsak,-mondta-szégyenlős vagy?

-Nem...Csak...Nem tudom,hogyan válaszoljak...

-Ez,igazán egyszerű dolog,megmondod  a nevedet.

    Ettől a kijelentéstől,hirtelen,elszállt minden félelmem,s  bátran válaszoltam:

-Rio vagyok,örvendek!

-Nah,végre!Nem kell félned!

-Nem is félek.

-Hány éves vagy?

-A fősulit kezdem.Te?

-Én is...Sokat gyötrődtem azon,hogy majd milyen lesz,de,azután,megnyugodtam...Te melyik suliba fogsz járni?Japánba mész,ugye?

-Igen...A Takeda Yorui Művészeti főiskolára megyek.Te?

-Én is...Te hol fogsz lakni?

-Bérházban.Na és te?

-Én japánban lakom,apukámnak van egy italboltja a suli közelében,ezért hozzáköltözöm.

-Eddig,nem vele éltél?-döbbentem meg.

-Nem...Kiskorom óta egyedül éltem egy lakásban...Magam gondoskodtam mindenről...De,én döntöttem így,a szüleim csak a kívánságomat teljesítették...

-Nem voltál magányos?

-Nem igazán...-válaszolta ő,s a szemét lesütötte.

     Tudtam,hogy ez azt jelenti,hogy mindenkinél magányosabb volt a világon,de csak halgattam...

     Egy kis idő után mindketten elaludtunk.Szinte már rémálmok gyötörtek...Hirtelen megébredtem.Ayame a vállamra dőlve aludt,de mikor jobban megnéztem az arcát,láttam,hogy sír.Arcán a gyönygycseppek peregtek,s mégis,mosolygott.Azok a könnyek örömkönnyek voltak.

    Kinéztem az ablakon,a felhők még mindig ott voltak,de nem bántam,nem érdeklt,mit rejtenek,mit takarnak előlem...

    Lassan-lassan Ayame is megébredt.Letörölte arcáról a könnyeket és mosolyogva mondta:

-Nézd,Japán felett vagyunk.A földi paradicsom...

-Aha...-tátottam a számat.

    Nem tudom miért,de Ayame mellett úgy éreztem magam,mint egy angyal mellett.

 

                           2 fejezet

                         Új barátok

 

     Töprengtem a dolgokon,nem ismerem még Japánt,hogyan fogok megtalálni bármit is?Ayaméhoz fordultam.

-Ayame...Bemutatod nekem Japánt?

     Ayame kedvesen elmosolyodott,és csendesen mondta:

-Persze.

    A gép leszállni készült.A stuard mindenféle hüjeséget mondott nekünk...Mi pedig,mindent megcsináltunk...

   Leszállván a repülőről,Ayame azt mondta,hogy először hozzá menjünk el,majd onnan az új lakcímemre.Igent mondtam.

    Ayame nagyon kedves volt.Elvitt édesapja italboltjához.Ayame édesapja is kedves volt,s mosolyogva mondta:

-Látom,Ayame új barátnőt szerzett.

-Igen...-pirultam el.

-Rio!-kiáltotta Ayame-Gyere,van egy meglepim!

     Kiváncsian szaladtam  Ayaméhoz.

-Nézd!-Ezek kimonók,válassz eggyett!

-Kimonók?-lepődtem meg,mivel még nem láttam olyasmit.

-Igen,olyan,mint a...Ah,gyere!Felveszed és meglátod,mennyire jól áll.Én is felveszek egyet,s azután megyünk hozzád,rendben?

-Rendben.

     A kimonó tényleg nagyon jól állt nekem is,Ayaménak is.

-Rio,-mondta Aya-nekem fel van fogva a hajam,fogd fel te is!

-Jó!

    Nekem a hajam nem volt olyan hosszú,mint Ayaménak,ezért,nekem nem sikerült olyan kontyot formálni a hajamból,mint,amilyen Ayaménak volt...Ez van,ez az élet...

-Lássam csak a címed!-mondta Aya.

    Odaadtam a papírt,amin a címem volt.

-De,hisz,mindenki itt lakik!-mondta.

-Mindenki?-lepődtem meg.

-Igen,az összes barátom!

    Ennek nagyon örültem,mivel,akkor Aya nem csak hozzám jön majd,hanem másokhoz is.

    Útközben Ayame mesélt a barátairól.

-Nagyon jófejek!Ott van Sentaro,ő segítőkész,segít amiben csak tud...És Nate...a pénzéhes...Úgy viselkedik,mint egy gyerek,de mégis,mikor ő szeret,akkor ő szeret...És ott van...

-A szerelmed,igaz?-mosolyogtam.

-Igen...Ő...Yuki...Nem látja,hogy szeretem,de...Ah,egyfolytában kínoz...

-És vele fogok egy házban lakni?

-Igen.És,még ott van Hagu.Félénk egy kicsit,de nagyon jó barát.És még vannak a  ház többi lakói.

-Majd megismerem őket is...

-Igen...

     Megérkeztünk a házhoz.Öreg volt,s kétemeletes,de az én fejemben az járt,hogy mennyi titkot,bölcsességet rejthet...

     Belépve az egy bohóc kutyának képzelte magá,s rám telepedett...

-Nate!Hagyd békén Riót!-mondta Ayame.

-Nate?Szóval,te vagy Nate?-lepődtem meg.

-Manikűrózhetek neked?-bohóckodott Nate.

-Megmutassam,milyen manikürt imitáltam a szomszéd cicától?-morgolódtam.

     Mindenki nevetett.

-Én vagyok Sentaro!Örvendek!

-Hellóka,én Yuki vagyok!

-Yu...ki...Áh!Már sokat hallottam rólad!

     Yuki és Ayame elvörösödött.

-Bulizzunk!-kiáltotta el magát Nate.

     Este egy bulit tartottak csakis az én tiszteletemre,mert ez volt a szokás.A bulin az egyik tanár is megjelent a fősuliról.A fiúk úgy mesélték,hogy évek óta Aizawa tanárúr jó barátuk.

-Aizawa tanárúr!-kérdeztem-Milyen a suli?

-Hát,diák,vagy tanár szemszögből?

-Normális,hogy diák szemszögből!

-Elég jó!

      Ekkor elgondolkodtam,a vakáció,amit úgy szerettem,elszállt...Ősszel,suliidőben új barátokra tettem szert és...nem is várom annyira a nyarat...

     Jó volt barátok közt ülni,nevetni...

     Hirtelen elém lépett Nate és egy pohár kávét kínált.

-Nem iszom kávét...-mondtam.

-Üditőt hozzak?-kérdezte.

-Igen,kérek...

-Milyen ízesítésüet?

-Természetesen,coca-colat!

      Ülve a kanapén rájöttem,Nate nem is olyan rossz,mint,amennyire elképzeltem...Ez is biztonyítja azt,hogy a fantáziám túltengő...

      Aizawa tanárúr megszólalt:

-Tudod,Rió,Nate nem is annyira rossz.Bár,az is igaz,hogy ritka,mikor ennyire komoly valakivel...

      Már késő volt,mindenki rajtam,Yukin és Aizawa tanárúron kívül a sárga földig itta magát...

     Aizawa tanárúr hazament,s azt mondta Yukinak,hogy vigye haza Ayamét.

     Elnéztem,Yuki milyen gondosan adta fel a kabátot Ayaméra...Irigykedtem is egy kicsit...

 

                              3 fejezet

                     Első nap az iskolában

 

     Reggel volt.Az iskola első napja...Különös,de a házból mindenki a Takeda Youriba járt...Vagyis,majdnem mindenki...

    Én Haguval indultam suliba.Hagumi is velem egyidős lényka,és kinézetre is hasonlítunk,egy kicsit...

-Rio...-kezdte Hagu-Te nem izgulsz?

-Miért?

-Első nap a fősulin...

-És?Akkor lenne rossz,ha nem lennének barátaink,de vannak!

     Hagu bizonytalanabb,de megerősödött,bátrabb lett,hála a barátoknak...

     A suli óriási volt!Bementem az osztályomba.A sensei is megérkezett egy jó hosszú késéssel.

-Hol volt?-ordítottam.

-Bocsánatot kérek mindenkitől,csak eltévedtem az élet ótján...

    Jah,persze!A sensei annyira öreg volt,hogy a nyugdíjosok hozzá képest tinik...

    A sensei mindenki elé egy vásznat tett,s azt mondta,fessük le az érzéseinket!

,,-Azt sem tudom,mit érzek,akkor...Mit fessek?Miért ez a téma?"-ez járt abban a pillanatban a fejemben...

    Már mindenki festett, csak én  ültem,s néztem.Mit fessek?Nem tudtam...De végül,sikerült...Első festményem ott,Japánban...Mindenki lelke bereremegett,mikor meglátta.Egy galamb,amely kitörte magát a ketrecéből,s szállni készült.

-Értem...-mondta a sensei.

-Mit?

     A sensei nem válaszolt.Ő tudott valamit,én nem...Ő értette,én nem...

    Lassan kicsengettek.A csengő máshogyan szólt,mint Romániában.Otthon úgy csengettek,hogy:,,csingcsingcsing"...Itt pedig úgy,hogy:,,dingdong..."

     Szünetekben találkoztam a  többi elsőévessel és a srácokkal:Yukival,Sentaróval,Haguval és Nateel...

     Nateet az osztályában láttam,egy hatalmas szobron dolgozott.Annyira odafigyelt arra,amit csinál,hogy engem észre sem vett.Annyira belemerült a munkába...Annyira koncentrált...

     Egész szünetben őt néztem,hogyan dolgozik.Majd,becsengettek.

     A sensei dumált nekem valamit,majd elvitte a festményemet egy kiállításra,mondván:,,Ez a szabadság képe!"

     A sensei fura fickóvolt,de bölcs is.

     Az ebédszünetben fura dolog történt...Az udvar közepén egy hatalmas szobor állt.Nem tudta senki hogyan került oda,ki készítette...De nekem volt egy érzésem,megsúgta a női érzékem...

    Lassan-lassan nagyon megtetszett a főiskola...Az a tiszta levegő rég hiányzott,az a sok barát...nagyon kellett...

 

                                 4 fejezet

                           A kettőnk titka

 

     Mikor hazaértem,mindenki vidám volt.Aizawa tanárúr kávézgatott Yukival,Sentaro kártyázott Haguval...Nate gondolkodott.(Fura dolog...Nem szokott gondolkodni...Ahogy hallottam...)Azon a kanapén üllt,ahol én a múlt héten.

     Nate mellé ültem.Egy ideig volt az a kínos hallgatás,de megszólaltam:

-Az iskola közepén azt a nagy szobrot te készítetted,igaz?

-Miii?Én?!Én nem!

-Láttalak első szünetben,azon a szobron dolgoztál.

-Szóval,tudod...

-Igen.De lehet ez a kettőnk titka!

-Rendben!

Oldal: A dinnye és a nyár édes íze
Regények - © 2008 - 2024 - feherizolda.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat