Fejezetenként fogom feltenni a regényt.Olvassátok el,éerdemes!
A dinnye és a nyár édes íze
A főiskola nem könnyű.Nehéz,mivel azon kívűl,hogy tanuljunk,más gondjaink is vannak.
Elég nehéz arra koncentrálni,hogy a lakbért kifizessük,egészségesek maradjunk,tanuljunk,és ami a legfontosabb,érzelmeinken is uralkodjunk.
Ez a regény bemutatja,milyen a főiskola,milyen a barátság,milyen a szerelem.
1 fejezet
Az édes nyár íze
A nyár gazdagon termett gyümölcsöt,de én mégis a dinnyének örültem a legjobban...Bár a dinnye nem terem nálunk és venni kell,én mégis mindig azt ettem.
A finom ízére most is emlékszem,bár már nem ettem két napja.Hosszú idő ez egy olyan személy számára,aki imádja a dinnyét...Nagyon hosszú idő...
Egyvalamit bevallok,de senkinek se mondjátok el...A dinnyénél csak a nyarat szeretem jobban...A nyár íze mindennél édesebb,mindennél ritkább és csak kevesen ízlelhetik meg.
Mikor iskola van,mondju,május,nem várom a vakációt,mivel tudom,ha vége lesz,szenvedni fogok,de ott,legbelül bennem,a szívem egyik rejtett zugában mégis azt várom,minnél hamarabb legyen vakáció,nyár...
Befejeztem az iskolát,jött a fősuli...Iszonyúan féltem.Ezer és ezer kérdés kerengett a fejemben:,,Milyen lesz?",,Milyenek a tanárok?",,A diákok?",,A tantárgyak?",,És...milyen leszek én?Belőlem mi lesz?"
Ezek a kérdések mindenki életében felmerülnek,vagy már felmerültek.
Most,hogy vége a nyárnak és jön a fősuli,elköltöztem otthonról,mivel nem a közeli fősuliba íratkoztam be.Nem...Nagyon szerettem volna Németországba suliba menni,de mégis Japán mellett döntöttem.Nagyon messze volt,mivel szüleim Romániában éltek.,,Milyen lesz?Befogadnak majd?Lesznek barátaim?Milyen lakásban fogok élni?Jó tanuló leszek?"Ezek azok a kérdések,amelyek hamarosan választ kapnak.
S eljött a nap,amikor utaznom kelllett,búcsúzni rokonoktól és egy új életbe belevágni...
Utolsó hét a nyári vakációból...Abban a pillanatban a repülőn ültem,s máris könnyeztem...Kinézve az ablakon csak felhőket látok,felhőket,amelyek eltakarják előlem régi hazám,felhőket,amelyek új hazámba kísérnek,felhőket,amelyek,ha meglátnak,sírnak...
A repülőgépen ülve,kinézve az ablakon,a mellettem lévő üres helyre egy lány ül le.Ránézve,láttam,mennyire kecses,szép,s mégis,gyerekes...
Egy kis idő múlva,a lány megszólalt:
-Szia,én Ayame vagyok,neked mi a neved?
Meglepődtem,nem tudtam válaszolni...
-Nocsak,-mondta-szégyenlős vagy?
-Nem...Csak...Nem tudom,hogyan válaszoljak...
-Ez,igazán egyszerű dolog,megmondod a nevedet.
Ettől a kijelentéstől,hirtelen,elszállt minden félelmem,s bátran válaszoltam:
-Rio vagyok,örvendek!
-Nah,végre!Nem kell félned!
-Nem is félek.
-Hány éves vagy?
-A fősulit kezdem.Te?
-Én is...Sokat gyötrődtem azon,hogy majd milyen lesz,de,azután,megnyugodtam...Te melyik suliba fogsz járni?Japánba mész,ugye?
-Igen...A Takeda Yorui Művészeti főiskolára megyek.Te?
-Én is...Te hol fogsz lakni?
-Bérházban.Na és te?
-Én japánban lakom,apukámnak van egy italboltja a suli közelében,ezért hozzáköltözöm.
-Eddig,nem vele éltél?-döbbentem meg.
-Nem...Kiskorom óta egyedül éltem egy lakásban...Magam gondoskodtam mindenről...De,én döntöttem így,a szüleim csak a kívánságomat teljesítették...
-Nem voltál magányos?
-Nem igazán...-válaszolta ő,s a szemét lesütötte.
Tudtam,hogy ez azt jelenti,hogy mindenkinél magányosabb volt a világon,de csak halgattam...
Egy kis idő után mindketten elaludtunk.Szinte már rémálmok gyötörtek...Hirtelen megébredtem.Ayame a vállamra dőlve aludt,de mikor jobban megnéztem az arcát,láttam,hogy sír.Arcán a gyönygycseppek peregtek,s mégis,mosolygott.Azok a könnyek örömkönnyek voltak.
Kinéztem az ablakon,a felhők még mindig ott voltak,de nem bántam,nem érdeklt,mit rejtenek,mit takarnak előlem...
Lassan-lassan Ayame is megébredt.Letörölte arcáról a könnyeket és mosolyogva mondta:
-Nézd,Japán felett vagyunk.A földi paradicsom...
-Aha...-tátottam a számat.
Nem tudom miért,de Ayame mellett úgy éreztem magam,mint egy angyal mellett.
2 fejezet
Új barátok
Töprengtem a dolgokon,nem ismerem még Japánt,hogyan fogok megtalálni bármit is?Ayaméhoz fordultam.
-Ayame...Bemutatod nekem Japánt?
Ayame kedvesen elmosolyodott,és csendesen mondta:
-Persze.
A gép leszállni készült.A stuard mindenféle hüjeséget mondott nekünk...Mi pedig,mindent megcsináltunk...
Leszállván a repülőről,Ayame azt mondta,hogy először hozzá menjünk el,majd onnan az új lakcímemre.Igent mondtam.
Ayame nagyon kedves volt.Elvitt édesapja italboltjához.Ayame édesapja is kedves volt,s mosolyogva mondta:
-Látom,Ayame új barátnőt szerzett.
-Igen...-pirultam el.
-Rio!-kiáltotta Ayame-Gyere,van egy meglepim!
Kiváncsian szaladtam Ayaméhoz.
-Nézd!-Ezek kimonók,válassz eggyett!
-Kimonók?-lepődtem meg,mivel még nem láttam olyasmit.
-Igen,olyan,mint a...Ah,gyere!Felveszed és meglátod,mennyire jól áll.Én is felveszek egyet,s azután megyünk hozzád,rendben?
-Rendben.
A kimonó tényleg nagyon jól állt nekem is,Ayaménak is.
-Rio,-mondta Aya-nekem fel van fogva a hajam,fogd fel te is!
-Jó!
Nekem a hajam nem volt olyan hosszú,mint Ayaménak,ezért,nekem nem sikerült olyan kontyot formálni a hajamból,mint,amilyen Ayaménak volt...Ez van,ez az élet...
-Lássam csak a címed!-mondta Aya.
Odaadtam a papírt,amin a címem volt.
-De,hisz,mindenki itt lakik!-mondta.
-Mindenki?-lepődtem meg.
-Igen,az összes barátom!
Ennek nagyon örültem,mivel,akkor Aya nem csak hozzám jön majd,hanem másokhoz is.
Útközben Ayame mesélt a barátairól.
-Nagyon jófejek!Ott van Sentaro,ő segítőkész,segít amiben csak tud...És Nate...a pénzéhes...Úgy viselkedik,mint egy gyerek,de mégis,mikor ő szeret,akkor ő szeret...És ott van...
-A szerelmed,igaz?-mosolyogtam.
-Igen...Ő...Yuki...Nem látja,hogy szeretem,de...Ah,egyfolytában kínoz...
-És vele fogok egy házban lakni?
-Igen.És,még ott van Hagu.Félénk egy kicsit,de nagyon jó barát.És még vannak a ház többi lakói.
-Majd megismerem őket is...
-Igen...
Megérkeztünk a házhoz.Öreg volt,s kétemeletes,de az én fejemben az járt,hogy mennyi titkot,bölcsességet rejthet...
Belépve az egy bohóc kutyának képzelte magá,s rám telepedett...
-Nate!Hagyd békén Riót!-mondta Ayame.
-Nate?Szóval,te vagy Nate?-lepődtem meg.
-Manikűrózhetek neked?-bohóckodott Nate.
-Megmutassam,milyen manikürt imitáltam a szomszéd cicától?-morgolódtam.
Mindenki nevetett.
-Én vagyok Sentaro!Örvendek!
-Hellóka,én Yuki vagyok!
-Yu...ki...Áh!Már sokat hallottam rólad!
Yuki és Ayame elvörösödött.
-Bulizzunk!-kiáltotta el magát Nate.
Este egy bulit tartottak csakis az én tiszteletemre,mert ez volt a szokás.A bulin az egyik tanár is megjelent a fősuliról.A fiúk úgy mesélték,hogy évek óta Aizawa tanárúr jó barátuk.
-Aizawa tanárúr!-kérdeztem-Milyen a suli?
-Hát,diák,vagy tanár szemszögből?
-Normális,hogy diák szemszögből!
-Elég jó!
Ekkor elgondolkodtam,a vakáció,amit úgy szerettem,elszállt...Ősszel,suliidőben új barátokra tettem szert és...nem is várom annyira a nyarat...
Jó volt barátok közt ülni,nevetni...
Hirtelen elém lépett Nate és egy pohár kávét kínált.
-Nem iszom kávét...-mondtam.
-Üditőt hozzak?-kérdezte.
-Igen,kérek...
-Milyen ízesítésüet?
-Természetesen,coca-colat!
Ülve a kanapén rájöttem,Nate nem is olyan rossz,mint,amennyire elképzeltem...Ez is biztonyítja azt,hogy a fantáziám túltengő...
Aizawa tanárúr megszólalt:
-Tudod,Rió,Nate nem is annyira rossz.Bár,az is igaz,hogy ritka,mikor ennyire komoly valakivel...
Már késő volt,mindenki rajtam,Yukin és Aizawa tanárúron kívül a sárga földig itta magát...
Aizawa tanárúr hazament,s azt mondta Yukinak,hogy vigye haza Ayamét.
Elnéztem,Yuki milyen gondosan adta fel a kabátot Ayaméra...Irigykedtem is egy kicsit...
3 fejezet
Első nap az iskolában
Reggel volt.Az iskola első napja...Különös,de a házból mindenki a Takeda Youriba járt...Vagyis,majdnem mindenki...
Én Haguval indultam suliba.Hagumi is velem egyidős lényka,és kinézetre is hasonlítunk,egy kicsit...
-Rio...-kezdte Hagu-Te nem izgulsz?
-Miért?
-Első nap a fősulin...
-És?Akkor lenne rossz,ha nem lennének barátaink,de vannak!
Hagu bizonytalanabb,de megerősödött,bátrabb lett,hála a barátoknak...
A suli óriási volt!Bementem az osztályomba.A sensei is megérkezett egy jó hosszú késéssel.
-Hol volt?-ordítottam.
-Bocsánatot kérek mindenkitől,csak eltévedtem az élet ótján...
Jah,persze!A sensei annyira öreg volt,hogy a nyugdíjosok hozzá képest tinik...
A sensei mindenki elé egy vásznat tett,s azt mondta,fessük le az érzéseinket!
,,-Azt sem tudom,mit érzek,akkor...Mit fessek?Miért ez a téma?"-ez járt abban a pillanatban a fejemben...
Már mindenki festett, csak én ültem,s néztem.Mit fessek?Nem tudtam...De végül,sikerült...Első festményem ott,Japánban...Mindenki lelke bereremegett,mikor meglátta.Egy galamb,amely kitörte magát a ketrecéből,s szállni készült.
-Értem...-mondta a sensei.
-Mit?
A sensei nem válaszolt.Ő tudott valamit,én nem...Ő értette,én nem...
Lassan kicsengettek.A csengő máshogyan szólt,mint Romániában.Otthon úgy csengettek,hogy:,,csingcsingcsing"...Itt pedig úgy,hogy:,,dingdong..."
Szünetekben találkoztam a többi elsőévessel és a srácokkal:Yukival,Sentaróval,Haguval és Nateel...
Nateet az osztályában láttam,egy hatalmas szobron dolgozott.Annyira odafigyelt arra,amit csinál,hogy engem észre sem vett.Annyira belemerült a munkába...Annyira koncentrált...
Egész szünetben őt néztem,hogyan dolgozik.Majd,becsengettek.
A sensei dumált nekem valamit,majd elvitte a festményemet egy kiállításra,mondván:,,Ez a szabadság képe!"
A sensei fura fickóvolt,de bölcs is.
Az ebédszünetben fura dolog történt...Az udvar közepén egy hatalmas szobor állt.Nem tudta senki hogyan került oda,ki készítette...De nekem volt egy érzésem,megsúgta a női érzékem...
Lassan-lassan nagyon megtetszett a főiskola...Az a tiszta levegő rég hiányzott,az a sok barát...nagyon kellett...
4 fejezet
A kettőnk titka
Mikor hazaértem,mindenki vidám volt.Aizawa tanárúr kávézgatott Yukival,Sentaro kártyázott Haguval...Nate gondolkodott.(Fura dolog...Nem szokott gondolkodni...Ahogy hallottam...)Azon a kanapén üllt,ahol én a múlt héten.
Nate mellé ültem.Egy ideig volt az a kínos hallgatás,de megszólaltam:
-Az iskola közepén azt a nagy szobrot te készítetted,igaz?
-Miii?Én?!Én nem!
-Láttalak első szünetben,azon a szobron dolgoztál.
-Szóval,tudod...
-Igen.De lehet ez a kettőnk titka!
-Rendben!